Vaskó Ági

Bőrömre égtél

Péntek volt.
Este.
Én hatéves voltam,
színes álmaimat
szivárványból fontam.
Apa, s Anya karja
házam volt és váram,
féltőn ölelték
bontakozó szárnyam...
Péntek volt.
Este.
A lángok égig értek,
őrjöngő sikolyban
égett a hámréteg.
Csontig hatolt a hő,
a füst torkomat marta,
közben Apám, a láng
bőrödet-bőrömre varrta.
Bőrömre égtél,
húsod szagát érzem,
bár a fájdalomtól
hiányos emlékem,
de arra emlékszem,
ahogy ölbe tartva,
mint lángoló főnix
szeretettől hajtva,
lobogva rohantál,
mentettél,
védtél,
közben Apám,
már félig elégtél...
Péntek volt.
Este.
Szívfalamra égtél,
hamuvá porladtál,
mert engem védtél.
Hős lelked megfürdött,
megfürdött a napban,
míg én hitet, reményt,
pompás szíved kaptam.
Szikrád belém égett,
bíborfénye-éledt,
bátor főnix édesapám,
most én ringatlak téged...
Péntek volt.
Este.
Én hatéves voltam,
Édesapám, tiszta fényed
égi fénnyé fontam.