bőrig ázva.

Snow.

december 19.

A házból kilépve egyből az ég felé kaptam a tekintetem, mivel egy apró hópehely az orromon landolt. Az égből megállás nélkül szálltak a földre a fehér hópelyhek, melyek megadták a karácsonyi hangulatot azoknak is, akik éppen nem akartak az ünneppel foglalkozni. Nem foglalkozva a hajamra szálló hóval, elindultam az úticélom felé, mely egy kávézó volt nem messze a házamtól. Házunktól. Muszáj kiszellőztetnem a fejem, különben valami olyat csinálok, amit mindenképpen megbánok. A kávézóhoz érve bepillantottam az óriási ablakon, és elégedett vettem észre, hogy csak két ember van bent, az amúgy is szűkös helyen. Egy kicsit eldugottabb asztalhoz ültem le, és egy forrócsokit rendeltem, és amíg vártam, a gondolataimba mélyedtem. A kávézóban lévő két embert nem igazán érdekelte a jelenlétem - szerencsémre - így alaposan körbenéztem a már annyiszor látott kávézóban. Attól függetlenül, hogy nem volt nagy, sőt, egyenesen kicsinek tűnt a többi, hatalmas és modern kávézó mellett, tökéletesnek tűnt számomra. A faajtó mellett egy óriási ablak állt, mely tökéletes kilátást nyújtott, most éppen a vastag hóréteggel borított utcára. A kávézó karácsonyi díszekkel hirdette az ünnep jövetelét. Minden asztalon egy hóember alakú gyertya volt, és több színű angyalhaj volt a falakra téve. A pincér - akin csak most vettem észre, hogy nem ismerem, szóval biztosan új lehet - letette elém a mályvacukrokkal ellátott, gőzölgő forrócsokim. A forrócsokimról rá kaptam a szemem, és hálásan rámosolygtam, ő pedig egy apró mosolyt villantva, visszament a pulthoz, és folyatta amit elkezdett, mielőtt kihozta nekem a rendelésem. Újra a gondolataimba merültem. Nem akarok hazamenni. Nincs bajom az életemmel, mert összességében nincs miért panaszkodnom, hiszen iskolába járhatok, van fedél a fejem felett, ehetek és ihatok, de mégis tudom, hogy ez nem nekem való. Amúgy is a költözésen járt az eszem, de ezt anyáék nem tudták, mivel azt hitték, hogy úgysincs olyan akivel összeköltözhetnék. Ebben igazuk is van, csakhogy én egyedül szeretnék élni. Hirtelen egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben, és nem tudom, hogy a forrócsoki édes aromájától, a hótól, a karácsonyi hangulattól, vagy éppen az új, vigyorgós pincértől lettem ilyen spontán, de a kabátom zsebébe nyúlva, elővettem a pénzt, és egy kis borravalóval megtoldva az asztalon hagytam. A kabátomat magamra kapva, ügyelve, nehogy elessek, siettem haza, és imádkoztam azért, hogy a szüleim már elmentek otthonról. Imáim meghallgatásra találtak, így egy táskába összedobtam néhány cuccot, és a nagy hóval nem törődve, a pályaudvar felé vettem az utam.

június.

csak elfáradni tudok.

How.

Az eső nem esne.

Hiány.

Hiányzik nekem,
hogy én is hiányozzak
egyvalakinek.

Szabolcsi Erzsébet

Szánj meg hát.

Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő.

Bárcsak..

Tattoo

Z.

There may be other people like us, who see the flicker of the clipper when they light up.

seY.

But baby running after you is like chasing the clouds..

style.(s)

Wind.

You will find me
Yeah you will find me
In places that we've never been
For reasons we don't understand
Walking in the wind

He's my favorite human being.

End of the day.

„Lement, de mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.”

Senki.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Stephen King

Mit ér bármilyen szöveg, ha nincs benne üzenet

God.

I'm already torn.

"Torn"

I thought, I saw a man brought to life
He was warm, he came around and he was dignified
He showed me what it was to cry

Well, you couldn't be that man I adored
You don't seem to know
Seem to care what your heart is for
But I don't know him anymore

There's nothing where he used to lie
The conversation has run dry
That's what's going on
Nothing's fine, I'm torn

I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor

Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn

So I guess the fortune teller's right
Should have seen just what was there
And not some holy light

It crawled beneath my veins
And now I don't care, I had no luck
I don't miss it all that much
There's just so many things
That I can touch, I'm torn

I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor

Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn, torn

There's nothing where he used to lie
My inspiration has run dry
That's what's going on
Nothing's right, I'm torn

I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on this floor

Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn

I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I'm ashamed
Bound and broken on the floor
You're a little late, I'm already torn, torn.

 

 

Days.

Március 26

06:00 órakor léptem ki a lépcsőház ajtajából, és kezdtem meg 10-12 perces sétámat az iskolám felé. Koromsötét volt, csak néhány villanyoszlopról sütött a fény, és a fülemben teljes hangerőn ordított a szívemet szaggató szám, mely azelőtti este folytonos sírást eredményezett nálam. Könnyeimet próbáltam visszatartani, és úgy mentem végig a kihalt utcákon. Amikor az iskolába értem, azon belül is az osztályba, már bent volt ő is, egy takarítónő társaságában, aki az igénytelen diákok szemetét szedte fel a földről. Egyből hozzá indultam, és szorosan köré fontam karjaim. Ő is úgy ölelt vissza, mintha ez lenne az utolsó mentsvár az életünkben, pedig bárki, aki halotta a hírt, csak megvonta a vállát. és arra gondolt, hogy ettől nem áll meg a világ. De nekünk megáltt. Azelőtti nap, pontosan 19:00-kor nekem megállt a világ, és tudom, hogy neki is. Miután kibontakoztunk az ölelésből, megfogta a csuklóm és ablak felé húzott. Elővette a fekete filctollát, és a bal kezemre, a csuklómhoz írta a két fájdalmas betűt, ami az ő karját is díszítette. Utána mindketten azokat a képeket mutattuk egymásnak, amiket azelőtti nap éjjel mentettünk le, ugyanazt a zeneszámot hallgatva. Valamikor a takarítónő is elment, és a diákok szépen sorban kezdtek a terembe tömörűlni. 
Egész nap múmia voltam. Ilyen még sosem volt. Sokszor voltam szomorú, történtek velem dolgok, amikre ha gondolok, a szívem megszakad, de ennyire még sosem fájt semmi. Semmire sem tudtam gondolni rajta kívül, pillanatok jutottak eszembe róla, és semmi más nem érdekelt. Senki más nem érdekelt. Sem a barátaim, sem a tanárok, sőt, még  a családom sem. Pedig ő nem is volt senkim. Nem is ismertem, mégis, az, hogy cserben hagyta őket, már ha lehet annak nevezni, annyira fájt, hogy minden figyelmen hagytam miatta. Szünetekben végig a zenét hallgattam, az ők zenéjüket persze, és a szívemet törtem egyre jobban össze. Egyik szünetben a fülhallgatóm egyik része elromlott, és úgy éreztem, az Isten direkt büntet, és nem engedi, hogy a zene enyhítsen egy kicsit a fájdalmamon. Mindenki úgy nézett rám, mintha nem lennék normális, mintha ez csak egy hülyeség lenne, és akiket a legjobb barátnőimnek hittem, meg sem kérdezték, hogy mi a bajom. Hülyeség őket hibáztatni, így nem is teszem, mert biztosan megközelíthetetlennek tűntem a depressziós arcommal, de egy ölelés jól esett volna, bár mégjobban össze lettem volna törve. A napok teltek és a fájdalom nem enyhült, a napjaim ugyanígy teltek, és láttam rajta, hogy ő kezdi elfogadni, és felfogni ami történt, de nekem nem ment. Még mindig csak körülötte forogtak a gondolataim, és nem tudtam elleni tenni semmit, és őszintén, szerintem nem is akartam.
A napok váltakozásával a fájdalom végül enyhül, és azóta hiszek az "idő minden begyógyít" mondásban. Mert igaz. És az én esetem példa rá.
Biztos, hogy van, aki azt gondolja, idióta vagyok, amiért ennyire a szívemre vettem ezt az egészet. Biztosan az is vagyok. De senki nem tudja, hogy mit jelentenek ők nekem. Igen, ők öten. Mert mindig is öten lesznek, nem négyen. Igen, most négyen vannak, de a szívemben ötön vannak, és öten lesznek mindig.
Persze, az együttes nem oszlott fel, de ha egy tag nincs már benne, az nem ugyanaz. És ők együtt, öten, mentették meg az életemet a zenével. Mikor a zenéiket hallgattam hittem. És ez volt a legfontosabb. Hittem a szeretetben, a szerelemben, a barátságban, és legfőképp, hittem a világban.
Ha éppen az kellett, kisírtam a szemeim egyik számukon, ha meg az, akkor a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, amit ők okoztak. Ők nekem a mindeneim, és ezt sosem fogom elfelejteni. Valamint sosem fogom tudni nekik megköszönni azt, hogy segítettek nekem. És a mai napig segítenek, jobban, mint bárki más.

I've got scars, even though they can't always be seen and pain gets hard.

#PrayforParis

f.

When the air ran out and we both started running wild.

It’s inevitable that everything that’s good comes to an end.

(

And when the city's sleeping, you and I can stay awake and keep on dreaming.

1D.

Nincs.

Kenyeres Lilla: Tegnap este

azon gondolkodtam
Hogy ki vagy?
És én ki vagyok?
Szmog-itatta levegő után kapkodok,
Mert fojtogatni kezd a válasz.
Egykor hű támasz,
Ma reménybe öltöztetett kép
Vagy nekem,
És nem tudom én lettem-e mássá
Vagy Te vagy mindketten,
És ha senki sem,
Akkor vajon mi az, mitől
Kettéválunk,
Mitől homályos, törött árnyunk
Izgatott ficánkolása
Zajos lesz, és zavaros,
Köröttünk futkos,
Mint holmi lidérc,
A válasz megmunkálatlan érc
Nekünk,
Kővé fagyott érzelem-bányánk kietlen kopár mélyén
Nincsen kalapácsom,
De a két kezemmel addig ásom,
Míg csiganyálkás, földes álmunk
A romok közt meg nem látom.
Majd akkor szépen letisztítom Neked,
Nyújtsd ki kezed,
Hogy átadhassam,
És ez a Hold-szőtte látomás
Csak egy rossz állomás legyen
A jövőnk felé zakatoló egyenetlen végtelenen.

Annyira.

y.

All of the rumours, all of the fights
But we always find a way to make it out alive
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Are we?

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest thing that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

Breaking hearts, expensive cars, hotel rooms, and new tattoos, the boots you wear, and private planes
But we don't need anything
Cause' the truth is out, I realise that without you here like there's just a lie
This is not the end
This is not the end
We can make it you know it, you know

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest thing that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest thing that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

So don't let me go
So don't let me go
We can live forever
Baby don't you know
Baby don't you know
We can live forever

Source: http://www.directlyrics.com/one-direction-history-lyrics.html

You've gotta help me, I'm losing my mind
Keep getting the feel you want to leave this all behind
Thought we were going strong
I thought we were holding on
Are we?

No they don't teach you this in school
Now my hearts breaking and I don't know what to do
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Are we?

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest thing that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

All of the rumours, all of the fights
But we always find a way to make it out alive
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Are we?

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

Minibars, expensive cars, hotel rooms, and new tattoos, good champagne, and private planes
But we don't need anything
Cause' the truth is out, I realise that without you here like there's just a lie
This is not the end
This is not the end
We can make it you know it, you know

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

So don't let me go
So don't let me go
We can live forever
Baby don't you know
Baby don't you know
We can live forever

I realise that without you here like there's just a lie.

never.

Odabent se látok mást, csak kérdéseket.

last forever.

Somewhere is a place that nobody knows.

So fancy.

This isn't the last of One Direction.

/

Standing close to the edge.

Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try

Heart beats harder
Times escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
And the tears tream down my face.

If we could only have this life for one more day,
If we could only turn back time.

You know I'll be
Your life, your voice, your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this.
Moments in time
I'll find the words to say
Before you leave me today.

Close the door
Throw the key
Don't wanna be reminded
Don't wanna be seen.
Don't wanna be without you
My judgement clouded
Like tonight's sky.

Hands are silent
Voices numb
Try to scream out my lungs
But it makes this harder
And the tears stream down my face.

You know I'll be
Your life, your voice, your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this.
Moments in time
I'll find the words to say
Before you leave me today.

Flashes left in my mind
Goind back to the time
Playing games in the street
Kicking balls with my feet
Dancing on with my toes
Standing close to the edge
There's pile of my clothes
At the end of your bed
As I feel myself fall
Make a joke of it all.

 You know I'll be
Your life, your voice, your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this.
Moments in time
I'll find the words to say
Before you leave me today.

You know I'll be
Your life, your voice, your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this.
Moments in time
I'll find the words to say
Before you leave me today.

Milo Ventimiglia.♥

a realitás hazadob.

Túl a réten néma méltóságban.

Petőfi Sándor: A Tisza

 Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő; benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

 

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi roszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója.”

Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

(Pest, 1847. február.)

Love.

beautiful.

Hm.

Boots.

Style.

Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.	Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.	Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!

I was hurting.

---

7m.

A.

/

I need.

Nézz csak ránk, hova jutottunk.

Az mindig itt van, és hiába van most egyszerre jelen a kettő, mert a szeretet úgyis tovább bírja mindennél.

De a szeretet nem.

A fájdalom idővel enyhül.

Nem akarom.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Müller Péter

Nincs.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Márai Sándor

--

Snoopy.

we've fallen into deep.

Tr.

Lifesavers.

Empty spaces fill me up with holes.

Ha nem mondod mi a baj, még azt hiszem, hogy nincsen.

S én csüggtem ajkán... szótlanúl... Mint a gyümölcs a fán.

Petőfi Sándor: Füstbe ment terv

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

 (Dunavecse, 1844. április.)

Uh-

Perfect.

Sooo.

Yu.

Going nowhere, going nowhere.

Never.

sh.

It messed me up, need a second to breathe.

A betegség.

Boldogságunk kilenctized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség.

Arthur Schopenhauer

My judgement is clouded, Like tonight's sky.

I do this all the time.

no.

Best.

U.

Art.

Because sometimes we're idiots.

Rain.

Ne.

Döntsd el végre, a felszín vagy őszinteség kéne!

.

I can still hear that sound.

The Past.

Hey Angel. Do you look at us and laugh, when we hold on to the past?

That's so sad.

Yeah.