Nincs.

Kenyeres Lilla: Tegnap este

azon gondolkodtam
Hogy ki vagy?
És én ki vagyok?
Szmog-itatta levegő után kapkodok,
Mert fojtogatni kezd a válasz.
Egykor hű támasz,
Ma reménybe öltöztetett kép
Vagy nekem,
És nem tudom én lettem-e mássá
Vagy Te vagy mindketten,
És ha senki sem,
Akkor vajon mi az, mitől
Kettéválunk,
Mitől homályos, törött árnyunk
Izgatott ficánkolása
Zajos lesz, és zavaros,
Köröttünk futkos,
Mint holmi lidérc,
A válasz megmunkálatlan érc
Nekünk,
Kővé fagyott érzelem-bányánk kietlen kopár mélyén
Nincsen kalapácsom,
De a két kezemmel addig ásom,
Míg csiganyálkás, földes álmunk
A romok közt meg nem látom.
Majd akkor szépen letisztítom Neked,
Nyújtsd ki kezed,
Hogy átadhassam,
És ez a Hold-szőtte látomás
Csak egy rossz állomás legyen
A jövőnk felé zakatoló egyenetlen végtelenen.