2015. november 30., hétfő
2015. november 29., vasárnap
2015. november 25., szerda
2015. november 24., kedd
2015. november 23., hétfő
Wind.
You will find me
Yeah you will find me
In places that we've never been
For reasons we don't understand
Walking in the wind
Yeah you will find me
In places that we've never been
For reasons we don't understand
Walking in the wind
2015. november 21., szombat
2015. november 20., péntek
Senki.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak -
amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva
jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A
legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked
legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a
kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis
megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket
kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan
fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a
legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs,
aki megértsen.
Stephen King
2015. november 19., csütörtök
2015. november 17., kedd
2015. november 16., hétfő
I'm already torn.
"Torn"
I thought, I saw a man brought to life
He was warm, he came around and he was dignified
He showed me what it was to cry
Well, you couldn't be that man I adored
You don't seem to know
Seem to care what your heart is for
But I don't know him anymore
There's nothing where he used to lie
The conversation has run dry
That's what's going on
Nothing's fine, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn
So I guess the fortune teller's right
Should have seen just what was there
And not some holy light
It crawled beneath my veins
And now I don't care, I had no luck
I don't miss it all that much
There's just so many things
That I can touch, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn, torn
There's nothing where he used to lie
My inspiration has run dry
That's what's going on
Nothing's right, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on this floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I'm ashamed
Bound and broken on the floor
You're a little late, I'm already torn, torn.
He was warm, he came around and he was dignified
He showed me what it was to cry
Well, you couldn't be that man I adored
You don't seem to know
Seem to care what your heart is for
But I don't know him anymore
There's nothing where he used to lie
The conversation has run dry
That's what's going on
Nothing's fine, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn
So I guess the fortune teller's right
Should have seen just what was there
And not some holy light
It crawled beneath my veins
And now I don't care, I had no luck
I don't miss it all that much
There's just so many things
That I can touch, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on the floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
You're a little late, I'm already torn, torn
There's nothing where he used to lie
My inspiration has run dry
That's what's going on
Nothing's right, I'm torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I am shamed
Lying naked on this floor
Illusion never changed
Into something real
I'm wide awake and I can see
The perfect sky is torn
I'm all out of faith
This is how I feel
I'm cold and I'm ashamed
Bound and broken on the floor
You're a little late, I'm already torn, torn.
2015. november 15., vasárnap
Days.
Március 26
06:00 órakor léptem ki a lépcsőház ajtajából, és kezdtem meg 10-12 perces sétámat az iskolám felé. Koromsötét volt, csak néhány villanyoszlopról sütött a fény, és a fülemben teljes hangerőn ordított a szívemet szaggató szám, mely azelőtti este folytonos sírást eredményezett nálam. Könnyeimet próbáltam visszatartani, és úgy mentem végig a kihalt utcákon. Amikor az iskolába értem, azon belül is az osztályba, már bent volt ő is, egy takarítónő társaságában, aki az igénytelen diákok szemetét szedte fel a földről. Egyből hozzá indultam, és szorosan köré fontam karjaim. Ő is úgy ölelt vissza, mintha ez lenne az utolsó mentsvár az életünkben, pedig bárki, aki halotta a hírt, csak megvonta a vállát. és arra gondolt, hogy ettől nem áll meg a világ. De nekünk megáltt. Azelőtti nap, pontosan 19:00-kor nekem megállt a világ, és tudom, hogy neki is. Miután kibontakoztunk az ölelésből, megfogta a csuklóm és ablak felé húzott. Elővette a fekete filctollát, és a bal kezemre, a csuklómhoz írta a két fájdalmas betűt, ami az ő karját is díszítette. Utána mindketten azokat a képeket mutattuk egymásnak, amiket azelőtti nap éjjel mentettünk le, ugyanazt a zeneszámot hallgatva. Valamikor a takarítónő is elment, és a diákok szépen sorban kezdtek a terembe tömörűlni.
Egész nap múmia voltam. Ilyen még sosem volt. Sokszor voltam szomorú, történtek velem dolgok, amikre ha gondolok, a szívem megszakad, de ennyire még sosem fájt semmi. Semmire sem tudtam gondolni rajta kívül, pillanatok jutottak eszembe róla, és semmi más nem érdekelt. Senki más nem érdekelt. Sem a barátaim, sem a tanárok, sőt, még a családom sem. Pedig ő nem is volt senkim. Nem is ismertem, mégis, az, hogy cserben hagyta őket, már ha lehet annak nevezni, annyira fájt, hogy minden figyelmen hagytam miatta. Szünetekben végig a zenét hallgattam, az ők zenéjüket persze, és a szívemet törtem egyre jobban össze. Egyik szünetben a fülhallgatóm egyik része elromlott, és úgy éreztem, az Isten direkt büntet, és nem engedi, hogy a zene enyhítsen egy kicsit a fájdalmamon. Mindenki úgy nézett rám, mintha nem lennék normális, mintha ez csak egy hülyeség lenne, és akiket a legjobb barátnőimnek hittem, meg sem kérdezték, hogy mi a bajom. Hülyeség őket hibáztatni, így nem is teszem, mert biztosan megközelíthetetlennek tűntem a depressziós arcommal, de egy ölelés jól esett volna, bár mégjobban össze lettem volna törve. A napok teltek és a fájdalom nem enyhült, a napjaim ugyanígy teltek, és láttam rajta, hogy ő kezdi elfogadni, és felfogni ami történt, de nekem nem ment. Még mindig csak körülötte forogtak a gondolataim, és nem tudtam elleni tenni semmit, és őszintén, szerintem nem is akartam.
A napok váltakozásával a fájdalom végül enyhül, és azóta hiszek az "idő minden begyógyít" mondásban. Mert igaz. És az én esetem példa rá.
Biztos, hogy van, aki azt gondolja, idióta vagyok, amiért ennyire a szívemre vettem ezt az egészet. Biztosan az is vagyok. De senki nem tudja, hogy mit jelentenek ők nekem. Igen, ők öten. Mert mindig is öten lesznek, nem négyen. Igen, most négyen vannak, de a szívemben ötön vannak, és öten lesznek mindig.
Persze, az együttes nem oszlott fel, de ha egy tag nincs már benne, az nem ugyanaz. És ők együtt, öten, mentették meg az életemet a zenével. Mikor a zenéiket hallgattam hittem. És ez volt a legfontosabb. Hittem a szeretetben, a szerelemben, a barátságban, és legfőképp, hittem a világban.
Ha éppen az kellett, kisírtam a szemeim egyik számukon, ha meg az, akkor a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, amit ők okoztak. Ők nekem a mindeneim, és ezt sosem fogom elfelejteni. Valamint sosem fogom tudni nekik megköszönni azt, hogy segítettek nekem. És a mai napig segítenek, jobban, mint bárki más.
06:00 órakor léptem ki a lépcsőház ajtajából, és kezdtem meg 10-12 perces sétámat az iskolám felé. Koromsötét volt, csak néhány villanyoszlopról sütött a fény, és a fülemben teljes hangerőn ordított a szívemet szaggató szám, mely azelőtti este folytonos sírást eredményezett nálam. Könnyeimet próbáltam visszatartani, és úgy mentem végig a kihalt utcákon. Amikor az iskolába értem, azon belül is az osztályba, már bent volt ő is, egy takarítónő társaságában, aki az igénytelen diákok szemetét szedte fel a földről. Egyből hozzá indultam, és szorosan köré fontam karjaim. Ő is úgy ölelt vissza, mintha ez lenne az utolsó mentsvár az életünkben, pedig bárki, aki halotta a hírt, csak megvonta a vállát. és arra gondolt, hogy ettől nem áll meg a világ. De nekünk megáltt. Azelőtti nap, pontosan 19:00-kor nekem megállt a világ, és tudom, hogy neki is. Miután kibontakoztunk az ölelésből, megfogta a csuklóm és ablak felé húzott. Elővette a fekete filctollát, és a bal kezemre, a csuklómhoz írta a két fájdalmas betűt, ami az ő karját is díszítette. Utána mindketten azokat a képeket mutattuk egymásnak, amiket azelőtti nap éjjel mentettünk le, ugyanazt a zeneszámot hallgatva. Valamikor a takarítónő is elment, és a diákok szépen sorban kezdtek a terembe tömörűlni.
Egész nap múmia voltam. Ilyen még sosem volt. Sokszor voltam szomorú, történtek velem dolgok, amikre ha gondolok, a szívem megszakad, de ennyire még sosem fájt semmi. Semmire sem tudtam gondolni rajta kívül, pillanatok jutottak eszembe róla, és semmi más nem érdekelt. Senki más nem érdekelt. Sem a barátaim, sem a tanárok, sőt, még a családom sem. Pedig ő nem is volt senkim. Nem is ismertem, mégis, az, hogy cserben hagyta őket, már ha lehet annak nevezni, annyira fájt, hogy minden figyelmen hagytam miatta. Szünetekben végig a zenét hallgattam, az ők zenéjüket persze, és a szívemet törtem egyre jobban össze. Egyik szünetben a fülhallgatóm egyik része elromlott, és úgy éreztem, az Isten direkt büntet, és nem engedi, hogy a zene enyhítsen egy kicsit a fájdalmamon. Mindenki úgy nézett rám, mintha nem lennék normális, mintha ez csak egy hülyeség lenne, és akiket a legjobb barátnőimnek hittem, meg sem kérdezték, hogy mi a bajom. Hülyeség őket hibáztatni, így nem is teszem, mert biztosan megközelíthetetlennek tűntem a depressziós arcommal, de egy ölelés jól esett volna, bár mégjobban össze lettem volna törve. A napok teltek és a fájdalom nem enyhült, a napjaim ugyanígy teltek, és láttam rajta, hogy ő kezdi elfogadni, és felfogni ami történt, de nekem nem ment. Még mindig csak körülötte forogtak a gondolataim, és nem tudtam elleni tenni semmit, és őszintén, szerintem nem is akartam.
A napok váltakozásával a fájdalom végül enyhül, és azóta hiszek az "idő minden begyógyít" mondásban. Mert igaz. És az én esetem példa rá.
Biztos, hogy van, aki azt gondolja, idióta vagyok, amiért ennyire a szívemre vettem ezt az egészet. Biztosan az is vagyok. De senki nem tudja, hogy mit jelentenek ők nekem. Igen, ők öten. Mert mindig is öten lesznek, nem négyen. Igen, most négyen vannak, de a szívemben ötön vannak, és öten lesznek mindig.
Persze, az együttes nem oszlott fel, de ha egy tag nincs már benne, az nem ugyanaz. És ők együtt, öten, mentették meg az életemet a zenével. Mikor a zenéiket hallgattam hittem. És ez volt a legfontosabb. Hittem a szeretetben, a szerelemben, a barátságban, és legfőképp, hittem a világban.
Ha éppen az kellett, kisírtam a szemeim egyik számukon, ha meg az, akkor a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, amit ők okoztak. Ők nekem a mindeneim, és ezt sosem fogom elfelejteni. Valamint sosem fogom tudni nekik megköszönni azt, hogy segítettek nekem. És a mai napig segítenek, jobban, mint bárki más.
2015. november 14., szombat
2015. november 12., csütörtök
2015. november 11., szerda
2015. november 10., kedd
2015. november 9., hétfő
2015. november 8., vasárnap
Nincs.
Kenyeres Lilla: Tegnap este
azon gondolkodtam
Hogy ki vagy?
És én ki vagyok?
Szmog-itatta levegő után kapkodok,
Mert fojtogatni kezd a válasz.
Egykor hű támasz,
Ma reménybe öltöztetett kép
Vagy nekem,
És nem tudom én lettem-e mássá
Vagy Te vagy mindketten,
És ha senki sem,
Akkor vajon mi az, mitől
Kettéválunk,
Mitől homályos, törött árnyunk
Izgatott ficánkolása
Zajos lesz, és zavaros,
Köröttünk futkos,
Mint holmi lidérc,
A válasz megmunkálatlan érc
Nekünk,
Kővé fagyott érzelem-bányánk kietlen kopár mélyén
Nincsen kalapácsom,
De a két kezemmel addig ásom,
Míg csiganyálkás, földes álmunk
A romok közt meg nem látom.
Majd akkor szépen letisztítom Neked,
Nyújtsd ki kezed,
Hogy átadhassam,
És ez a Hold-szőtte látomás
Csak egy rossz állomás legyen
A jövőnk felé zakatoló egyenetlen végtelenen.
Hogy ki vagy?
És én ki vagyok?
Szmog-itatta levegő után kapkodok,
Mert fojtogatni kezd a válasz.
Egykor hű támasz,
Ma reménybe öltöztetett kép
Vagy nekem,
És nem tudom én lettem-e mássá
Vagy Te vagy mindketten,
És ha senki sem,
Akkor vajon mi az, mitől
Kettéválunk,
Mitől homályos, törött árnyunk
Izgatott ficánkolása
Zajos lesz, és zavaros,
Köröttünk futkos,
Mint holmi lidérc,
A válasz megmunkálatlan érc
Nekünk,
Kővé fagyott érzelem-bányánk kietlen kopár mélyén
Nincsen kalapácsom,
De a két kezemmel addig ásom,
Míg csiganyálkás, földes álmunk
A romok közt meg nem látom.
Majd akkor szépen letisztítom Neked,
Nyújtsd ki kezed,
Hogy átadhassam,
És ez a Hold-szőtte látomás
Csak egy rossz állomás legyen
A jövőnk felé zakatoló egyenetlen végtelenen.
You've gotta help me, I'm losing my mind
Keep getting the feel you want to leave this all behind
Thought we were going strong
I thought we were holding on
Are we?
No they don't teach you this in school
Now my hearts breaking and I don't know what to do
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Are we?
You and me got a whole lot of history
We could be the greatest thing that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever
All of the rumours, all of the fights
But we always find a way to make it out alive
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Are we?
You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever
Minibars, expensive cars, hotel rooms, and new tattoos, good champagne, and private planes
But we don't need anything
Cause' the truth is out, I realise that without you here like there's just a lie
This is not the end
This is not the end
We can make it you know it, you know
You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever
You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever
So don't let me go
So don't let me go
We can live forever
Baby don't you know
Baby don't you know
We can live forever
2015. november 5., csütörtök
2015. november 4., szerda
2015. november 2., hétfő
2015. november 1., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)